„Nekeresdországban Nevenincs királynak nagy volt a bánata, csupa siralom volt éjjele-nappala. Hideg lelte, rázta, fázott keze-lába, sűrű könnye görgött fehér szakállába. – Akármit csinálok, reszketek és fázom! A fele országom, aki segít rajtam, attól nem sajnálom!Mese a királyról, aki mindig fázik. Az erdő összes fáját, házak tetejét elfűtik már a kandallójában, de hiába – mígnem egy ártatlan, szőke kislány szemébe mondja az igazságot.

Galéria